Közös múltunk a kezdetekig nyúlik vissza. A Biblia beszél arról, hogy Isten fából kétfélét teremtett: tekintetre kedveset és eledelre jót. Ez előbbi, mely számtalan méretben, színben, formában, földünk minden kontinensén, a kietlen szavannáktól a buja esőerdőn át a magas hegyek hófödte csúcsáig mindenütt megtalálható, elkápráztatja és inspirálja az alkotó embert.
Ez az anyag - megfosztva fenséges lombkoronájától és éltető gyökerétől - a tapasztalt és értő feldolgozás által megőrzi a csodát. Együtt lélegzik környezetével. Az ember számára megfelelő klímát teremt a belőle kialakított hajlék, rideg és forró éghajlaton egyaránt.
Évezredeken keresztül a fa legfőbb és legfontosabb alapanyaga volt az embernek. Az építés, a közlekedés, a művészetek, később, mint a papír anyaga vált nélkülözhetetlenné, mígnem beköszönt a huszadik század, s vele az ipari forradalom, rengeteg új találmány, új anyag kínálatával, melyek a fát egyre több területről szorították ki.
A fa és az ember kapcsolatában eltelt évezredek azonban nem múltak el nyomtalanul.
Egyre inkább tapasztalható a fából készült bútorok, ékszerek, játékok, házak újbóli térhódítása, melyet a rohanó világunk emberének emlékezései, romantikája generál, mert vágyódik a boldog békeidők után.
Meggyőződésem, hogy a fa még inkább és még több területen közelünkbe fog kerülni, hogy csodálatos illatával bódítson, látványa magával ragadjon bennünket, ezáltal életünk beteljesedésének részévé legyen.
Nagy öröm vele dolgozni: tiszta, könnyű, emberkézhez szabott. Illata mámorító, színei, erezetének mintázata szemet gyönyörködtetően változatos. Izgalmas anyag, nem lehet megunni.
